Az acélárak lényegében májustól július elejéig estek. Az ukrajnai orosz invázió hatására az árak tonnánként 500 dollárral emelkedtek Európában és az Egyesült Államokban, de július közepére már 600 dollárral vagy még többel visszaestek. A tekercsért további 200–250 dollár várható tonnánként;
A kérdés az, hogy folytatódik-e a gyors összeomlás, ami azt jelenti, hogy az acélárak gyorsan esnek, és 2022 végére elérik a mélypontot, vagy a fennmaradó csökkenés 2023-ra is kiterjed.
A második forgatókönyvet alkalmazzuk, mivel az árak konszolidálódnak, amikor a villamosenergia- és földgázhiány korlátozza az acéltermelést. A kockázat azonban domináns a negatív oldalon. Valójában 2022 végéig az egyetlen erős felfelé irányuló kockázat az, hogy az energiahiány olyan súlyos lesz, hogy az acéltermelést súlyosan le kell vágni.
Az acélellátási félelmek nagyrészt elmúltak. Az orosz érc-, törmelék- és félkésztermék-export szinte azonnali fellendülése azt jelenti, hogy az acéltermelésben nem volt jelentős fennakadások Európában vagy Észak-Amerikában. Az acélárak szinte egyetlen felfelé ívelő kockázata az orosz acél és nyersanyagok embargója. Ez azonban valószínűtlennek tűnik, mivel minden politikai erőfeszítés a kőolajra irányult.
